Egyetlen utas voltam s velem
– Időm töltéseképpen –
Legyem élőn s elevenen,
Befőttesüvegében.
Kinyitottam az üveget.
Az orromra ülepedett
A légy, és örömében
Tenyerét dörzsölte a báva.
Ezt nem tudtam szeretni,
S ráfújtam. A „Nem dohányzó”-cetli
A falon nem várta hiába.
Nézem a magasságmutatót:
Ezer méter. Az ablakot
Kitártam a légy előtt,
S Noé galambja jutott eszembe.
A légy egy cseppet sem feszengve
Kiröhögött.
Felszállva felosont
S felszarta a plafont
Köröskörül a beste,
De rettenetesre.
Leszállt a gép, megállt a négy
Motor s a lég csavarja,
Helyettük szárnyakat a légy
Kapott, nagy zajt kavarva.
Tudj’ Isten, végbe bennem
Mi ment, ezzel fülemben!
Csak azt tudom, hogy arra
Bámulva ez ötlött belém:
Ellennék légyként jól, el én!
Felsz..ta a plafont: nem mondhatjuk azt, hogy lesz..ta, mert hiszen a plafon a légy és az őt megéneklő lírikus fölött volt, nem pedig alattuk.