Ringelnatz, Joachim: Dreiste Blicke

Über die Knie
Unter ein Röckchen zu schaun
Wenn sie doch das und die
Haben, die schönen Fraun!

Über einen öffnenden Saum
In Täler zwischen Brüstchen
Darf Blick wie stiller Traum
Stürzen sein Lüstchen.

Sollen doch Frauen auch
So blicken, – nicht schielen –
Wenn Arm, Popo und Bauch
In Fältchen spielen.

Nimm, was der Blick dir gibt,
Sei es, was es sei.
Bevor sich das selber liebt,
Ist's schon vorbei.

A térgye fölé sandít,
Szoknyája alá, oda néz
A férfiuszem, ha van mit,
Ha az a láb igéz!

Felkunkorodó blúz, ingszegély
Alá két hegy közé a völgybe
Hatoljon be a mély
Vizuális vágy és hasson a hölgyre.

A fel- meg az alfelüket
Mustrálja – ne lopva – a nő is az őt lesőknek,
Ott, ahol összeszalad két dombfelület
S redőzet.

Fogadd el, a blikk amit ad,
Puffanjon, ahogy esik.
Kezed amit meg nem ragad,
Orrod elől azt elviszik.