Ringelnatz, Joachim: Volt egyszer egy ó pálpusztai (Es war ein Stückchen Fromage de brie ... Magyar nyelven)

Es war ein Stückchen Fromage de brie,
Das fiel untern Tisch. Man sah nicht wie.
Dort standen zwei Lackschuh mit silbernen Schnallen.
Die fanden an dem Fromage Gefallen
Und traten nach einiger Überwindung
Mit ihm in ganz intime Verbindung.
Als abends die beiden Schnallengezierten
In einer feudalen Gesellschaft soupierten,
Erhoben sich plötzlich zwei andere Schuhe
Und knarrten verlegen und baten um Ruhe
Und sagten, als alles ruhig war:
»Verehrte, es – riecht hier so sonderbar.«

   
Volt egyszer egy ó pálpusztai,
Az asztal alá esett le. Nini!
Ott állt egy ezüstös lakkcipőcske,
S megtetszett néki e sajtok-őse.
Némi hezitálásnak utána
Intim viszonyba lépe e pár. Na!
Előkelő cipőnk meg a párja
Este sikkes helyen vacsorázva
Lett egy más pár cipőre figyelmes;
Mely nyálat ott nyikorogva nyeldes,
És szól a különben hallgatag:
„Pardon — de itt oly furcsa a szag!”
   
   
   
Hihetetlen, hogy’ képes valaki összehordani ennyi pihentagyú hülyeséget, még Morgensternnél is többet. Ehhez szerintem nagyobb zsenialitás kell, mint egy egész koherens, logikus és fennkölt filozófiai rendszer felépítéséhez... Hasonló zsenialitás működött faragatlan kobakjában annak a Švejknek, akinek azt mondta egyszer egy józan parasztlány, hogy „Úgy kellesz nekem, mint kóc a seggembe, hiszen te hülye vagy.” Nekünk, kiművelt emberfőknek, sokkal jobb véleményünk van erről a hülyeségről, mint az okos parasztlánynak, aki emiatt nem akart lefeküdni Švejkkel. (Különben is, mi köze a lefekvésnek a hülyeséghez?)