Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Ringelnatz, Joachim: Vihar (a szokásosnál is abszurdabb Ringelnatz-vers) (Gewitter Magyar nyelven)

Ringelnatz, Joachim portréja
Israel Efraim portréja

Vissza a fordító lapjára

Gewitter (Német)


Oben in den Wolken krachte der Donner.
Am Ufer des Indischen Ozeans balzte ein Kind.
Würde der Mond noch monder, die Sonne noch sonner,
So würden die Menschen vielleicht noch drehlicher, als sie schon
                                                                                    sind.
Tausend Menschen lachten und weinten;
Sechs von dem Tausend wußten, warum;
Zwei von den sechsen aber meinten
Von sich selber, sie seien eigentlich dumm.

Breite Straße filmte mir vorbei,
Links und rechts mit Lichtern und Reflexen
Fechtend und mit Worten und Geschrei.
Helle Nacht ergoß sich brausend.

Und ich grüßte ehrfurchtsvoll die zwei,
Und ich beugte staunend mich den sechsen,
Kniete, echt und bettelnd, vor dem Tausend.

Vor dem Grand Hotel zu den Drei Mohren
Kreiste jämmerlich ein Hund und schiß.
Nebenbei, von irgendwem verloren,
Lag ein künstliches Gebiß.
Doch ich räusperte und spie,
Und ich rotzte,
Bis ich einer weichen Phantasie
Würdig trotzte.

Und zur gleichen Zeit mag ein Kommis
(Elegante Kleidung – sauber – Schaf)
Auf dem Teppich heiß gestammelt haben,
Einer, der vom lieben Gott was wollte,
Was das Hauptbuch und den nächsten Tag betraf;

Dachten andere an Schützengraben.

Denn der Donner grollte.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásahttps://www.abipur.de/gedichte/analyse/2614gewitter-ringelnatz.html

Vihar (a szokásosnál is abszurdabb Ringelnatz-vers) (Magyar)

Fent a magasban villámok csaholtak.
A tengeri partokon ordita gyermeki jaj.
Volna napabb csak a nap s a hold vele holdabb,
Az emberiség fejein hamarabb olvadna a vaj.

Emberek ezre sírt s hahotáztak,
Hat az ezerből tudta, miért;
Hatből kettő tudta be frásznak,
Nagy butaságnak, a nép mit meg sosem ért.

Tágas utca: film pergett körém,
Jobbra-balra fényreflexek hatnak,
Szócsatával támadt rám a rém.
Fényes éj rám szélzúgást eresztett.

Azt a Kettőt áhitattal üdvözöltem én,
Elképedve hódoltam a Hatnak,
S térdre hullva imádtam az Ezret.

A Három Mórhoz címzett hotelben
Egy nyomorult eb vinnyogva szart.
A homok a közvetlen közelben
Elhányt protézist takart.
Krákogtam egy köpetet,
Zsebkendőmbe trombitáltam,
És egy lágy, lanyha képzeletet
Szépen hazavágtam.

Hát épp ugyanakkor arra tart
Egy nyalka vigéc (nem, nem kopott).
Nagy szőnyegen állt és csupa gond volt,
Akart valamit mert Istent emlegette,
A költségvetést s a holnapi napot;

Más meg a lövészárokra gondolt.

Mert dörgött megette.



FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap