Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Ringelnatz, Joachim: Herbst

Ringelnatz, Joachim portréja

Herbst (Német)

Eine trübe, kaltfeuchte Wagenspur:
Das ist die herbstliche Natur.
Sie hat geleuchtet, geduftet, und trug
Ihre Früchte. – Nun, ausgeglichen,
Hat sie vom Kämpfen und Wachsen genug. –
Scheint’s nicht, als wäre alles Betrug
Gewesen, was ihr entwichen?!

Das Händesinken in den Schoß,
Das Zweifeln am eignen, an allem Groß,
Das Unbunte und Leise,
Das ist so schön, daß es wiederjung
Beginnen kann, wenn Erinnerung
Es nicht klein machte, sondern weise.

Ein Nebel blaut über das Blätterbraun,
Das zwischen den Bäumen den Boden bedeckt.

Wenn ihr euren Herbst entdeckt:
Dann seid darüber nicht traurig, ihr Fraun.



FeltöltőTauber Ferenc
KiadóErnst Rowohlt
Az idézet forrásaGedichte, Gedichte von Einstmals und Heute
Könyvoldal (tól–ig)80-81
Megjelenés ideje

Ősz (Magyar)

Bús keréknyom, zavaros enyészet:
Ilyen az őszi természet.
Fénylett, illatozott, termést hozott,
Most már ezen is rég túlhaladt,
Küzdelem, növés elég volt: nyomott. –
Nem lehet, hogy csalástól kongott
Minden dolog, mi elmaradt?!

Az ölbe leeresztett kéz,
A saját nagyságban kételkedés,
A fakó és hallgatag
Gyönyörű szépen, újra ifjan
Indul, ha nem rossz emlék villan,
Hanem bölccsé tett a forgatag.

Barna levélhalmon kék ködfelhők,
Épp lefedik a földet a fák között.

Ha közeleg őszötök:
Ne keseregjetek rajta, ó nők.



FeltöltőTauber Ferenc
Az idézet forrásasaját

minimap