Az ősz elrontja a tavaszt,
Ő hegyet-völgyet megkopaszt.
Most száll a kismadárka délre;
Mennénk mi is utána, mér’ ne?
Eljött a sárgalombu évszak,
Csak a fenyő zöld, semmi más.
Messziről üzen ide észak:
Jön már a tél s a Mikulás!
Vagy más szóval:
Elront nyarat, tavaszt az ősz,
Hegyet-völgyet lenyír, legyőz.
Repül a madár jó melegre,
Bár mennénk utána sietve!
A lombból avar lett. De sárga!
Ám a fenyő zöld, szó mi szó;
Északról üzen már a drága
Fehérszakállú Télapó!
Felnőttversnek is megírhatta volna ezt Ringelnatz, így valahogy:
Hegyet, völgyet, tavaszt kopaszt az ősz,
Mint gyönge nő egy Sámsont le kopasztva győz.
Melegre megy a költözőmadárka,
Kár, hogy az ember nem mehet utána.
Sárgán se bólingat lenyírt fa lombja,
Csak a tűlevelű fa tűje zöld.
Karácsonyt jósolva földünk’ bevonja
Fehér hóval a tél. Le ne töröld!