Ringelnatz, Joachim: A parkban (Im Park Magyar nyelven)

Ein ganz kleines Reh stand am ganz kleinen Baum

still und verklärt wie im Traum.

Das war des Nachts elf Uhr zwei.

Und dann kam ich um vier morgens

wieder vorbei.

Und da träumte noch immer das Tier.

Nun schlich im mich leise - ich atmete kaum -

gegen den Wind an den Baum

und gab dem Reh einen ganz kleinen Stips.

Und da war es aus Gips.

Állt csöpp pici őz, vele csöpp pici fa,
Álomszerű micsoda.
Éjszaka volt, tizenegy.
Öt: a vágy odaűz,
Mondom: Lábam, eredj!
Nini, ott az az álomi őz.
Nos odalopóztam, ahol fa a fa —
Szemben a széllel — oda —
S megböktem Őzt, a bökés csupa vicc.
És milyen őz volt? Gipsz.

   
   A 4.-5. sor több helyen így szerepel:
   
   
Und dann kam ich um vier
Morgens wieder vorbei,
   
   
Nyilvánvalóan ez a helyes verzió, mert így minden sor rímel: a „vier” is a „Tier”-rel.

Ezen kívül több kiadásban minden sor nagybetűvel kezdődik, és minden bizonnyal úgy is írta a szerző, mert az volt a szokás eredetileg; a kisbetűvel való írás későbbi fejlemény. Mindez nem annyira jelentéktelen és úgymond „pusztán formai” dolog, mint sokan hiszik, nem csak a legfafejűbbek. A verssor bizonyos mértékig önálló egység volt, ezért is kezték nagybetűvel. A modern költészet egy bizonyos ponton elkezdte lerázni a sorokba rendezés „formális” bilincseit, ezért kisbetűvel kezdte írni a verssorait, noha a sorokba tördelést még megtartotta, nem rohant fejvesztve a szabadvers felé; még ma sem rohan fejvesztve: minden lázadozása ellenére érzi, hogy a vers az vers, a próza meg próza. (A verssor eredetileg valamiféle mondattani, szemantikai egység is volt, az úgynevezett „enjambement” ez ellen is fellázadt.) De a szöveggondozók egy része mindezt egyáltalán nem érti, belekontárkodik, és kisbetűsíti azokat a verssorokat is, amelyeket szerzőjük csupa nagybetűvel kezdett. Ugyanolyan ez, mint a helyesírás modernizálása. Mi a csudának kell modernizálni a helyesírást? Kit zavar a régi helesírás? Senkit! Akit zavar, az ássa el magát és ne olvasson régi verseket. Annyra zavaró „utca” helyett az „utcza”? Mindez arra jó csak, hogy okoskodhassanak, nagyképűsködhessenek, csinálhassanak valamit olyan botfülű és fafejű bölcsészdiplomások is, akik nem tudnak olvasni és annyit értenek az irodalomhoz, mint tyúk az ábécéhez.

A fentiekhez hasonló játékos versek esetében természetesen csekélyebb jelentősége van mind ennek. De akkor is szemtelenség belejavítani azaz belerontani, belerondítani másnak a művébe. Hát nyugodtan átfesthetem én másvalakinek az autóját, a ruháját, a házát, mert szerintem ő nem a helyes színt választotta? Azért, mert ma megváltozott a divat???