Ringelnatz, Joachim: Kniebeuge

Knie – beugt!
Wir Menschen sind Narren.
Sterbliche Eltern haben uns einst gezeugt.
Sterbliche Wesen werden uns später verscharren.
Schäbige Götter, wer seid ihr? und wo?
Warum lasset ihr uns nicht länger so
Menschlich verharren?
Was ist denn Leben?
Ein ewiges Zusichnehmen und Vonsichgeben. –
Schmach euch, ihr Götter, daß ihr so schlecht uns versorgt,
Daß ihr uns Geist und Würde und schöne Gestalt nurborgt.
Eure Schöpfung ist Plunder,
Das Werk sodomitischer Nachtung.
Ich blicke mit tiefster Verachtung
Auf euch hinunter.
Und redet mir nicht länger von Gnade und Milde!
Hier sitze ich; forme Menschen nach meinem Bilde.
Wehe euch, Göttern, wenn ihr uns drüben erweckt!
Beine streckt!

Térdhaj- lítás!
Kergék vagyunk mi emberek.
Halandó szülők nemzeménye, nem más.
Koszos istenek, kik vagytok ti? hol?
Mért nem hagytok tovább kitartani jól
Emberileg?
Hát mi az élet?
Örökös magunkhozvevések-magunkbólkivetések. –
Botrány, rólunk milyen gyatrán gondoskodtok a földön,
Hogy szellem, tisztesség, csín csak csupa kölcsön.
A teremtésetek selejt,
Szodomita hálás szüleménye.
Köpni rátok, szörnyü mélyre
Szám nem felejt.
Nekem ti ne pofázzatok kegyelemről!
Embert teremtek önképemre, tenképetek nem köll.
Jaj nektek, istenek, ha minket ott fent felébresztetek!
Láb egyenes! Mehet!