Ringelnatz, Joachim: Lakkcipő kontra gumicsizma és viszont (Lackschuh sprach zum Wasserstiebel ... Magyar nyelven)

Lackschuh sprach zum Wasserstiebel:
»Lieber Freund, du riechst so übel.
Und du bist nach meiner Meinung
Eine störende Erscheinung.
Darum muß wohl von uns beiden
Einer dieses Schuhhaus meiden.«
Stiefel lächelte dazu
Und begann: »Verehrter Schuh,
Wenn du jenes Sprichwort kennst:
Alles ist nicht Gold, was glänzt,
Nimm es besser dir zu Herzen,
Denn die Welt, sie liebt zu schwärzen,
Was da glänzt, auch zieht sie keck
Das Erhabne in den Dreck.
Will dein Lack mir auch gefallen,
Teurer Schuh, bedenke doch,
Wenn der Lack in Staub zerfallen,
Lebt das fette Leder noch.
Niemals hieltest du den nassen
Kalten Wasserfluten stand,
Denn die Elemente hassen
Das Gebild von Menschenhand.«
Und der Schuh verbeugte sich.
Darauf sprach er ernst und würdig:
»Freund, ich überzeugte mich,
Daß du mir ganz ebenbürtig.
Leider war mir anfangs duster,
Was mir jetzt Gewißheit ist,
Daß du Meisterwerk vom Schuster
Wasser-Dichter Stiefel bist.«

Lakkcipő szólt: „Gumicsizma!
Büdös vagy mint a miazma!
Higgyünk ama véleménynek,
Hogy zavaró tény a lényed.
Én most ezért kijelentem:
Egyikünk lépjen le menten.”
Hát a csizma? Kacag ő:
„Igen tisztelt Lakkcipő!
Így vélekedik a néphit:
Nem mind arany, ami fénylik.
Sőt, ami szeret kiríni,
A világ befeketíti:
Bár mint bor, előkelő,
Sárba rántja az idő.
Noha lakkodért szeretlek,
Lekopik a fény s a lakk,
A bőr, az le nem pereghet,
Ám ragad rá sár, salak. 
Te, kérlek, sohase állnád
Ki a jó nedves vizet,
Mert az elemek utálják
Amit ember tervezett.”
Fejet hajtott a cipő,
S illendőn beszélni kezde:
„Belátom, ó, nagymenő:
Büdös paraszt nem lehetsz te,
Jószagú vagy mint a szekfű!
Most érti bennem az agy,
Hogy te suszteri remekmű,
Víznemissza csizma vagy.”
   
   
   
(Wasserdicht[er] = vízhatlan. Mivel rendhagyó módon Wasser-Dichter-nek van írva, nagybetűvel mintha bizony főnév volna, úgy is érthető, hogy „Te igazi víziköltő [Dichter = költő] csizma vagy”. Lehetséges, hogy a költő szándéka ez a szójáték is volt, de akkor más módon is utalnia kellett volna a költészetre; a „mestermű” szó ehhez szerintem nem elég, mert „Meisterwerk” = „mestermű” ugyan jelenthet irodalmi remekművet is, mindazonáltal éppen így nevezték hajdan, a céhek korában, azt a vizsgamunkát, amit a mesterréavatáshoz kellett „remekbe szabni”, tehát a csizmadiáváavatáshoz is. Ha mégis úgy olvassuk az utolsó sort, hogy a sártaposó, egyszerű és banális, olcsó gumicsizma, amelynek előállításához teljesen fölösleges mesterembernek lenni, nem csupán mestermű, hanem még annál is több, igazi vízi „költészet”, az nem tesz hozzá sokat a poénhoz. Különben „Dichter” = költő úgy hangzik, mintha azt jelentené, hogy „sűrítő”; odaírhatott volna Ringelnatz olyasmit, hogy a gumicsizma sűríti azaz döngöli, tapossa a sarat, ez kézenfekvő — sőt lábonfekvő — lett volna, de nem írt. Szerencsémre, mert az magyarra lefordíthatatlan volna. Akkor a verset nem lefordítani kellene, hanem teljesen átkölteni, annak megfelelően, hogy milyen magyar szójáték agyalható ki a „csizma” és esetleg a „költő” szóra: csizma — karizma, a far izma, hízna, bízz ma, csattog a csíz ma, kínoz a csúz ma stb.; gumicsizmát öltő [= lapos, banális dolgokról daloló] költő stb.)