Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Ringelnatz, Joachim: A megmentő sziget (Rettende Insel Magyar nyelven)

Ringelnatz, Joachim portréja

Vissza a fordító lapjára

Rettende Insel (Német)

Wenn Parteien sich und Massen

Sichtbar und geräuschvoll hassen,

Klingt das mir wie Meeresrauschen.

Und dann mag ich henkelltrocken

Still auf einer Insel hocken,

Die mich zusehn läßt und lauschen.

Nicht, daß ich dann etwa schürfe

Oder was dazwischen würfe

Oder schlichten wollte, nein,

Nein, ich weiß, das muß so sein.

Und ich dehne mich und schlürfe

Eingefangnen Sonnenschein.

Wechselnd laut und wieder leise

Rauscht das Meer in weitem Kreise

Mir vertraute Melodie.

Wo blind oder falsch gestempelt

Mißklang sich an Mißklang rempelt,

Windelt neue Harmonie.

Und dann schwimmt – fast ist es schade –

Noch ein Mensch an mein Gestade,

Sucht an meiner Pulle Halt.

Aus ist die Robinsonade,

Denn nach Insulanersitte

Sag ich unwillkürlich: »Bitte!«

Und ein zweiter Pfropfen knallt.

Und wir trinken. Es gesellen

Andre sich dazu. Die Wellen

Glätten sich. Der Haß zerstiebt.

Bis zuletzt in süßer Ruhe

Niemand noch was in die Schuhe

Andrer schiebt,

Und sich alles gegenseitig

Eingehenkellt ganz unstreitig

Duldet, gern hat oder liebt.



FeltöltőTauber Ferenc
Kiadóhttp://www.zeno.org/Literatur
Az idézet forrásahttp://www.zeno.org/Literatur

A megmentő sziget (Magyar)

Ha sok rivális tömegesen,

Hangosan egymásnak esen,

Olyan, mint a hullámverés.

Henkell-féle pezsgő kell hát

Halk sziget, hol senki sem lát,

És leköt az érzékelés.

Nem kenyerem kutakodni,

Bármibe is beleszólni.

Békéltetni borzadály,

Nem! – Tudom, hogy nem muszáj.

Inkább itt van kortyolgatni

palackozott napsugár.

Egyszer hangos, máskor meg halk,

Zúg a tenger s az egész part,

Ismerős a melódia.

Ahol vakon viszály riszált,

Harcos arc csak harcot kínált,

Betért az új harmónia.

Úszva befut – szinte kár is –

partomhoz egy úr – fatális.

Kapaszkodik palackomba,

S oda van Robinson máris,

Szigetlakó becsületesség

Mondatja velem: »Csak tessék!«

S másik dugó hull a porba.

Iszunk aztán. Jönnek mások,

Csatlakoznak. A hullámok

Simulnak. Repül a harag.

Eljön az édes nyugalom,

Szemrehányás a parton

abbamarad,

Közös lesz a meglátás,

és henkell-i békés bólintás,

szívlelés, sőt szeretet arat.



FeltöltőTauber Ferenc
Az idézet forrásasaját

minimap