Ringelnatz, Joachim: Szép asszonyok szép macskákkal (Schöne Fraun mit schönen Katzen Magyar nyelven)

Schöne Fraun und Katzen pflegen
Häufig Freundschaft, wenn sie gleich sind,
Weil sie weich sind
Und mit Grazie sich bewegen.

Weil sie leise sich verstehen,
Weil sie selber leise gehen,
Alles Plumpe oder Laute
Fliehen und als wohlgebaute
Wesen stets ein schönes Bild sind.

Unter sich sind sie Vertraute,
Sie, die sonst unzähmbar wild sind.

Fell wie Samt und Haar wie Seide.
Allverwöhnt. – Man meint, daß beide
Sich nach nichts, als danach sehnen,
Sich auf Sofas schön zu dehnen.

Schöne Fraun mit schönen Katzen,
Wem von ihnen man dann schmeichelt,
Wen von ihnen man gar streichelt,
Stets riskiert man, daß sie kratzen.

Denn sie haben meistens Mucken,
Die zuletzt uns andre jucken.
Weiß man recht, ob sie im Hellen
Echt sind oder sich verstellen?

Weiß man, wenn sie tief sich ducken,
Ob das nicht zum Sprung geschieht?
Aber abends, nachts, im Dunkeln,
Wenn dann ihre Augen funkeln,
Weiß man alles oder flieht
Vor den Funken, die sie stieben.

Doch man soll nicht Fraun, die ihre
Schönen Katzen wirklich lieben,
Menschen überhaupt, die Tiere
Lieben, dieserhalb verdammen.

Sind Verliebte auch wie Flammen,
Zu- und ineinander passend,
Alles Fremde aber hassend.

Ob sie anders oder so sind,
Ob sie männlich, feminin sind,
Ob sie traurig oder froh sind,
Aus Madrid oder Berlin sind,
Ob sie schwarz, ob gelb, ob grau, –

Auch wer weder Katz noch Frau
Schätzt, wird Katzen gern mit Frauen,
Wenn sie beide schön sind, schauen.

Doch begegnen Ringelnatzen
Häßlich alte Fraun mit Katzen,
Geht er schnell drei Schritt zurück.
Denn er sagt: Das bringt kein Glück.

Szép nőt s macskát hosszú távra
Összeköt barátság szála,
Közös sármja
És mozgása kecses bája.

Halk közöttük a megértés,
Ahogy halk az apró lépés.
Lomha zajtól menekülnek,
Tökéletes küllemük meg
Mindig szemet gyönyörködtet.

Bizalom, mi köztük lüktet,
S más nem puhítja meg őket.

Bársonyos szőr és selymes haj.
Kényeztetés. – Vélnéd, óhaj
Nincs is más, mint hogy nagy kéjjel
Díványon nyújtózzanak el.

Szép asszonyt és szép macskáját,
Hízelegve kerülgeted,
Ám ha kezed rajt feleded,
Lehet, megérzed karmáját.

Sokszor hirtelen a szeszély,
S leselkedik rád a veszély.
Mikor vele találkozol
Őszinte-e, vagy csak pózol?

Tudod-e, ha összegörnyed,
Nem ugrik-e rögvest szörnyet?
De este, éjjel, sötétben,
Ha szikrát vet a két szem,
Mindent tudsz, vagy csörtetsz:
Menekülsz tőle elfele.

Mégis, szép nőt, hogyha árad
Macska felé szeretete,
Ne ítéld el, sőt, ha állat
Kap cirógatást, ne bánd!

Szerelmespár is, mint a láng,
Egymáshoz, s egymásba illő,
S minden idegent rühellő.

Mindegy: ilyen vagy amolyan,
Férfias vagy feminin-e,
Vidám, avagy boldogtalan,
Madridi vagy berlini-e,
Fekete, sárga, szürke, rőt –

Az is, aki macskát és nőt
Nem becsül, s lát szépet, kettőt,
Leveszi a szemellenzőt.

Ám ha Ringelnatzhoz lépne
Rusnya banya, s macskaféle,
Hármat lépne hátra, s félre:
Legyen máskor szerencséje!

1929