Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Ringelnatz, Joachim: Seepferdchen

Ringelnatz, Joachim portréja

Seepferdchen (Német)

Als ich noch ein Seepferdchen war,
Im vorigen Leben,
Wie war das wonnig, wunderbar
Unter Wasser zu schweben.
In den träumenden Fluten
Wogte, wie Güte, das Haar
Der zierlichsten aller Seestuten,
Die meine Geliebte war.
Wir senkten uns still oder stiegen,
Tanzten harmonisch um einand,
Ohne Arm, ohne Bein, ohne Hand,
Wie Wolken sich in Wolken wiegen.
Sie spielte manchmal graziöses Entfliehn,
Auf daß ich ihr folge, sie hasche,
Und legte mir einmal im Ansichziehn
Eierchen in die Tasche.
Sie blickte traurig und stellte sich froh,
Schnappte nach einem Wasserfloh,
Und ringelte sich
An einem Stengelchen fest und sprach so:
Ich liebe dich!
Du wieherst nicht, du äpfelst nicht,
Du trägst ein farbloses Panzerkleid
Und hast ein bekümmertes altes Gesicht,
Als wüßtest du um kommendes Leid.
Seestütchen! Schnörkelchen! Ringelnaß!
Wann war wohl das?
Und wer bedauert wohl später meine restlichen Knochen?
Es ist beinahe so, daß ich weine –
Lollo hat das vertrocknete, kleine
Schmerzverkrümmte Seepferd zerbrochen.

    

  Image result for ringelnatz seepferdchen
 
 
 


FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásahttps://gutenberg.spiegel.de/buch/ allerdings-2717/16

A tengeri csikó (Magyar)

Tengeri csikó élete volt
Előző éltem.
Mi nagyszerű, mi szép, mi bold-
Ogság úszni a mélyben.
Ott hullámza lobonca,
Ott ügetett valaha
Egy gyönyörü tengeri kanca,
Ki szép szeretőm vala.
Le-föl (soha föl-le) merültünk,
Táncoltunk körben odalenn,
Lábatlan, kartalan, kéztelen,
Amint felhő felhő körül csüng.
Ő időnként kecsessen ellibegett,
hogy elfogjam utána eredve,
És egyszer a drága titokba’ betett
Néhány tojást a zsebembe.
Szemében víg s szomorú napok,
És szájában egy vízipók,
S riszála felém
Indán inogva, s emígy susogott:
Szeretlek én!
Te nem nyerítsz s nem a földre szarsz,
S páncélt viselsz te, de színtelent,
S az arcod gondterhelt, öreges arc,
Mint bajt ki sejt amely eljövend.
Tengeri herkentyűk! Ringelnass!*
Mikor volt az?
És ki sajnálja majd a csontjaim itt?
Már szinte sírni volna kedvem –
Lollo összetörte, a neveletlen,
A száraz, görcsbecsavart pici vizipacit.
   
   


Related image



......................................
A tengerészek Ringelnassnak nevezik a vízicsikót (csikóhalat). A Ringelnatz név nem az illető eredeti neve, felvett név, ő találta ki; ő azt állította, hogy nem jelent semmit, de gyakran festett vízicsikót, sőt ebben a versben éppenséggel hajdani vízicsikónak festi le saját énjét, nem tudom, milyen „pszichológiai” „ok” „miatt”; feltehetőleg pusztán a humorizálás kedvéért.

   



 


FeltöltőEfraim Israel
Az idézet forrásasaját fordítás

minimap