Ringelnatz, Joachim: Fehérnemű (Wäsche Magyar nyelven)

Wäsche ist von des Menschen Umäußerung
Das Innerste, also das Feinste,
Und sollte immer das Reinste
Sein, wie im Menschen selber die Seele.

Was immer ihr fehle,
Die Sauberkeit fehle ihr nie.
Und schön und schöner, wenn außerdem sie
Noch Wohlgeschmack, einen freien Geist
Und das Verständnis für neueste Zeit
Und für die Gesetze der Ewigkeit
Beweist. -

Wie doch die innersten Blättchen der Blüten
Die innigsten sind. -
Wäsche sollst du wie dein Gewissen
Und wie dein Kind
Peinlich pflegen und zärtlich behüten.

A fehérnemű, mint megnyilvánulás,
A legbensőbb és a legselymesebb,
Legyen ő mindig a legszentebb,
Mint embernél intim lelki szféra.

Lehet fogyatéka,
Ám a tisztaság követelmény.
És szép, sőt akár igaz tünemény,
Ha az ízlést, szellemet edzi,
Érti modern korok viseletét,
S az örök törvény tiszteletét
Jelzi. –

Sziromban csak a legbelső levelek
A fenségesek. –
Fehérneműd, lelkiismereted,
Meg a gyereket
Ápold, gondozd, ahogy csak lehet.

Ringelnatz ezen versénél az az ember érzése, hogy korának egy kényes témájáról beszél anélkül, hogy merész megfogalmazásokba vagy pimasz, netán szexisztikus tartalmakba belemenne (mint sok másik versében). ’Aufklärista’ (felvilágosult/felvilágosító) és bölcs hatást kelt, csak néhány célzás és a ravaszul kigondolt egymásutániság utal arra, hogy a költő ránk is kacsint közben. (T.F.)