Egy hang a rádióból: „Figyelem!
Az ismeretlen hal beszél, a Széllet.
Legfenekén a tengereknek élek
Kábé tizenötezer méternyire lenn.
Szeretném megismerni, emberek,
Udetet, a legnagyobb légi egyedet.”
Egy pontosan tizenháromezernyi méter
Magasságból így válaszolt az éter
Hullámán Udet úr és a légi hajó:
„Kedves bár ismeretlen halfelebarátom,
Folyamodványát tudomásul vettem.
Alig várom, hogy Kegyeddel legyek.
Küldötteim ez éteri, mintegy „legyek”.
Hozza el az Ön válaszát a rádió:
Hogy mikor, hol s mi módon volna jó.”
Alig hangzott el ez a párbeszéd,
Mely közel hozta a nagy Légi Egyedet
A halhoz, egy repülőhal kidugta a fejét,
És lenyelé az Égi Legyeket.
Nem dönthető el egyértelműen, vajon puszta groteszk kabarétréfa-e a vers vagy van-e benne valami járulékos „mondanivalóféle”, valami nyelvöltögetés is. Ernst Udet híres hadipilóta volt, első világháborús hőstetteiért különböző kitüntetéseket kapott; még a magyar nyelvű Wikipédiában is terjedelmes szöveggel szerepel (https://hu.wikipedia.org/wiki/Ernst_Udet). Az eredetiben azért áll „légy” (Fliege), mert az hasonlít a „pilóta” (Flieger) szóra; mindkettő a „fliegen”-ből (= repülni) van képezve. (Ezt másik költeményében is kihasználta Ringelnatz, lásd itt a Bábelen: „A vastagbőrűek”.) A fordításba bele kellett „költeni” egy kicsit, de emiatt aligha fog forogni a sírjában a német bárd: biztos vagyok benne, hogy maximálisan egyetért ő énvelem odaát (feltéve, hogy a halottak értenek magyarul is, és ez sajnos nem biztos).