Ringelnatz, Joachim: Az én becsvágyam (Ehrgeiz Magyar nyelven)

Ich habe meinen Soldaten aus Blei
Als Kind Verdienstkreuzchen eingeritzt.
Mir selber ging alle Ehre vorbei,
Bis auf zwei Orden, die jeder besitzt.

Und ich pfeife durchaus nicht auf Ehre.
Im Gegenteil. Mein Ideal wäre,
Daß man nach meinem Tod (grano salis)
Ein Gäßchen nach mir benennt, ein ganz schmales
Und krummes Gäßchen, mit niedrigen Türchen,
Mit steilen Treppchen und feilen Hürchen,
Mit Schatten und schiefen Fensterluken.

Da würde ich spuken.

Véstem minden ólomkatonám
Mellére kitüntetéseket.
De jutott dics énnekem  is ám: 
Két plecsni, mint mindenkinek.

Nem mintha nem az volna az álmom.
Ellenkezőleg: az ideálom:
Halálom után (cum grano salis)
Sikátor, mindegy, hogy hová visz,
Alacsony kapukkal, ráccsal, fákkal,
Csálé lépcsőkkel, kurvácskákkal,
Hirdesse nevemet a népnek

Hogy benne kisértsek.

...................................
Két plecsni, ered.: két érdemrend, kitüntetés. Nem tudom, mire céloz itt a dalnok, de ahogy őt ismerjük, minden bizonnyal valami illetlen és feltehetőleg kerekded dologra, amiből mindenkinek kettő van.

Cum grano salis (latin) = "némi fenntartással; nem kell egészen szó szerint venni". Nem tudom, mit nem kell egészen szó szerint venni; talán a sikátort, vagyis hogy lehet az az utca nagyobb, előkelőbb is, vagy a "halálom után"-t, azaz nevezhetnek el róla utcát már életében is (?).