Rosegger, Peter: „Szabad lyánt apolnom?“ („Därf ih ’s Dirndl liabn?“ Magyar nyelven)

Ih bin jüngst verwichen
Hin zan Pforra gschlichn:
»Därf ih s' Dirndl liabn?«
»Untasteh dih nit, bei meina Seel,
Wonstas Dirndl liabst, so kimst in d' Höll!«

Bin ih vull Valonga
Zu da Muata gonga:
»Därf ih 's Dirndl liabn?«
»O mei liaba Schotz, es is no zfrua,
Noch funfzehn Jahrln erst, mei liaba Bua!«

War in großn Nötn,
Hon ih 'n Votan betn:
»Därf ih s' Dirndl liabn?«
»Duners Schlangl!« schreit er in sein Zurn,
»Willst mein Steckn kostn, konst es thuan!«

Wos is onzufonga?
Bin zan Herrgott gonga:
»Därf ih s' Dirndl liabn?«
»Ei jo freili,« sogt er und hot glocht,
»Wegn an Büaberl hon ih 's Dirndl gmocht!«

Minapába, nagy szó!,
Eemöntem a papho‘:
„Szabad lyánt apolnom?“
„Illyet, uccse! nem csinálhatol,
Lyánhoz ha jársz, megvesz a pokol!

Csak hajtott a vérem.
Jobb bíznom szülémben:
„Szabad lyánt apolnom?“
„Szentem, korai még a‘! Csinyájj mást!
Várj még tizenöt krumplikapálást !

Nagy vót ám a bánat!
Faggatám apámat:
„Szabad lyánt apolnom?“
„Beste kölyke!”, oszt főforrt epéje.
„Azt merd csak! botozást kapsz ebédre!”

Ebbű semmi sem lösz!
Möntem az Istenhöz:
„Szabad lyánt apolnom?“
„Hogy’ ne vón’!”, aszongya és kacag.
„Néktök teremtém a lyányokat!”
   
   
   
A vers az egyik ausztriai tájszólásban van írva, a stájerországiban.
Apol: régi magyar szó és tájszó = csókol, símogat, ápol.