Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Sachs, Nelly: Vándorok kórusa (Chor der Wandernden Magyar nyelven)

Sachs, Nelly portréja

Chor der Wandernden (Német)

Wir Wandernde
Unsere Wege ziehen wir als Gepäck hinter uns her –
Mit einem Fetzen des Landes darin wir Rast hielten
Sind wir bekleidet –
Aus dem Kochtopf der Sprache, die wir unter Tränen erlernten,
ernähren wir uns.
 
Wir Wandernde,
an jeder Wegkreuzung erwartet uns eine Tür
dahinter das Reh, der waisenäugige Israel der Tiere
in seine rauschende Wälder verschwindet
Und die Lerche über den goldenen Äckern jauchzt.
Ein Meer von Einsamkeit steht mit uns still
Wo wir anklopfen.
O ihr Hüter mit flammenden Schwertern ausgerüstet,
Die Staubkörner unter unseren Wanderfüßen,
Beginnen schon das Blut in unseren Enkeln zu treiben –
 
O Wir wandernde vor den Türen der Erde,
vom Grüßen in die Ferne
Haben unsere Hüte schon Sterne angesteckt.
Wie Zollstöcke liegen unsere Leiber auf der Erde
Und messen den Horizont aus –
 
O wir Wandernde,
kriechende Würmer für kommende Schuhe,
unser Tod wird wie eine Schwelle liegen
vor euren verschlossenen Türen!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttps://nellysachsenglish.wordpress.com

Vándorok kórusa (Magyar)

Mi vándorok
Az utakat batyuként vonszoljuk magunk mögött -
hol megpihentünk, a tájak egy-egy darabja
ruház fel minket -
könnyek közt megtanult nyelv lábasából
táplálkozunk.
 
Mi vándorok,
minden keresztútnál vár egy ajtó,
mely mögött az őz, árvatekintetű Izrael a vadak közt,
zsongó erdői mélyén eltűnik,
s aranyló földek fölött a pacsirta ujjong.
Némán megáll velünk a magány óceánja,
bárhol kopogtatunk.
Ó, ti lángpallosu őrök,
vándortalpunk alatt a porszemek
unokáinkban lassan hajtják fel már a vért –
 
Ó, mi, a Föld ajtói előtt ácsorgó vándorok,
nagy köszönéseinktől
kalapjainkra már csillagok ragadtak.
Mint mérőpálcák hevernek testeink a Földön,
és felmérik a látóhatárt –
 
Ó, mi vándorok,
Porban kúszó férgek jövendő talpak alatt,
halálunk küszöbként fekszik keresztbe majd
bezárt ajtóitok előtt!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaG. G.

minimap