Und wir, die ziehen (Német)
Und wir, die ziehen über alle Blätter der Windrose hinweg schweres Erbe in die fernen. Ich hier, wo Erde schon angesichtslos wird der Pol, des Todes weisser Bienensaug in der Stille weisse Blätter fällt der Elch, lugend durch blaue Vorhänge, blass gebrütetes Sonnenei zwischen seinen Schaufeln trägt – Hier, wo Meereszeit sich vermummt mit Eisbergmasken ubter letzten Sterns gefrorenem Wundmal hier an dieser Stelle aussetzte ich die Koralle, die Blutende, deiner Botschaft Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | http://feherilles.blogspot.hu |
|
És mi, akik a távolokba… (Magyar)
És mi, akik a távolokba nehéz örökséget vonszolunk a szélrózsa minden égtája felé. Én itt, hol nincs arca már a Földnek hol a sark, a halál fehér mézeskehelye a csöndben fehér szirmokat hullat a rénszarvas kémlelve kékes függönyön át halványra költött naptojást visel lapátszarvai között – Itt, hol az óceánidő jéghegyálarcba öltözik fölötte az utolsó csillag megfagyott sebhelye itt e ponton partra tettem a vérző korállt, a te üzeneted
Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | http://feherilles.blogspot.hu |
|