Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Salis-Seewis, Johann Gaudenz von: Csónakázók dala (Lied zu singen bei einer Wasserfahrt Magyar nyelven)

Salis-Seewis, Johann Gaudenz von portréja
Tótfalusi István portréja

Vissza a fordító lapjára

Lied zu singen bei einer Wasserfahrt (Német)

Wir ruhen, vom Wasser gewiegt,

Im Kreise vertraulich und enge;

Durch Eintracht wie Blumengehänge

Verknüpft und in Reihen gefügt;

Uns sondert von lästiger Menge

Die Flut, die den Nachen umschmiegt.

 

So gleiten, im Raume vereint,

Wir auf der Vergänglichkeit Wellen,

Wo Freunde sich innig gesellen

Zum Freunde, der redlich es meint!

Getrost, weil die dunkelsten Stellen

Ein Glanz aus der Höhe bescheint.

 

Ach! trüg' uns die fährliche Flut

Des Lebens so friedlich und leise!

O drohte nie Trennung dem Kreise,

Der, sorglos um Zukunft, hier ruht!

O nähm' uns am Ziele der Reise

Elysiums Busen in Hut!

 

Verhallen mag unser Gesang,

Wie Flötenhauch schwinden das Leben:

Mit Jubel und Seufzern verschweben

Des Daseins zerfließender Klang!

Der Geist wird verklärt sich erheben,

Wenn Lethe sein Fahrzeug verschlang.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://de.wikisource.org/wiki/Lied

Csónakázók dala (Magyar)

 

Oly édesen ringat a hab,

oly kedves e szűk, e meleg kör,

koszorúnk virág-kötelekből,

mit átfon az egy-akarat,

s kirekeszti a kába tömegből

a folyó, mely messze ragad.

 

Így ringat a Tér, e ladik,

az Idő árján tova minket,

hol tiszta baráti tekintet

fogadja a szív szavait

bízón, hogy az ég oda hinthet

fényt, hol komor éj lakozik.

 

Ha lomha árral kibirunk,

Éltünket béke és csend vezet!

Körében rendet nem fenyeget,

Gondtalan jövőben lakunk!

Elysium - célhoz elvezet;

Kebelén int kalapunk!

 

Csend nyelheti bár el e dalt,

s mint halk zene, tűnhet az élet,

ujjongva, sohajtva a létnek

szűnhet zubogó zaja majd!

Fénylőn tör a mennybe a lélek,

sajkája ha Léthébe halt.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap