Scharf, Ludwig: A „kiművelt” főkhöz (An die Gebildeten Magyar nyelven)

Ich schleudre Euch meinen Hohn ins Gesicht,
ihr Alle!
Was liegt mir an euch, ich brauch euch nicht,
ihr Alle!
Denn eure ganze Bildung ist
nur Wissen –
Was liegt mir an euch, mich schmerzt es nicht,
euch missen.

Ihr habt kein Zwerchfell, habt kein Herz,
nur Säcke,
Mit Blut gefüllt und hinterwärts
mit Drecke.
Ich schleudre Euch meinen Hohn ins Gesicht,
meinen leichten –
Denn »gebildete« Menschen lieb ich nicht,
die seichten.

Képetekbe vágom maró gúnyom,
 ti népség!
Nem kellesz, ha rád gondolok, bú nyom,
te népség!
Műveltséged, amivel oly nagyra vagy:
holt tudás –
Hogy távol vagy, az hidegen hagy,
megnyugvás.

Eltűnt rekeszizmod, szíved,
csak egy zsák,
 vérrel teli hátsó íved:
csak bélsár.
Képetekbe vágom maró gúnyom,
tudom csekély –
»Művelt« ember!? – facsarja  az orrom,
aki sekély.