Scharf, Ludwig: Az inteligencsek képibe (An die Gebildeten Magyar nyelven)

Ich schleudre Euch meinen Hohn ins Gesicht,
ihr Alle!
Was liegt mir an euch, ich brauch euch nicht,
ihr Alle!
Denn eure ganze Bildung ist
nur Wissen –
Was liegt mir an euch, mich schmerzt es nicht,
euch missen.

Ihr habt kein Zwerchfell, habt kein Herz,
nur Säcke,
Mit Blut gefüllt und hinterwärts
mit Drecke.
Ich schleudre Euch meinen Hohn ins Gesicht,
meinen leichten –
Denn »gebildete« Menschen lieb ich nicht,
die seichten.

Az agyatok engem visszataszít,
köpök rá!
A fene se bánja, mit nyerít,
köpök rá!
Az egész műveltségetek
csak bifla.
Nem érdekel engem, gyönge, híg.
De cifra!

Se szív, se semmi rekeszizom,
csak vér-tár:
csak vér, s a hátsó oldalon
a bélsár.
Az agyatok engem visszataszít:
a „fej-szint” —
utálom a „kultúr”kacatait:
a felszínt.
   
   
   
V.ö.: „... nem volt egyetemi végzettsége, de anélkül is nagy marha volt.” (Švejk)