Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Schenkendorf, Maximilian von: Das Fenster

Schenkendorf, Maximilian von portréja

Das Fenster (Német)

Mein Fenster geht nach Morgen,
Nach Morgen geht mein Sinn;
Da ziehen meine Sorgen
Und meine Sehnsucht hin.
 
Ihr Mitternachtsgesichte,
Nun weichet weit zurück;
Mich grüßt vom reinen Lichte
Der erste frühe Blick.
 
Die Luft um Brust und Locken
Mir spielet frisch und mild,
Wohin denn willst du locken,
O Lust, so gotterfüllt?
 
Die fernen Klänge dringen
So rührend in mein Ohr,
Hinauf möcht' ich mich schwingen
Zum Aufgang hoch empor.
 
Das goldne Thor steht offen,
Die Liebe Stimme spricht,
Da weilt mein süßes Hoffen,
Da wohnt das ew’ge Licht.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.bookrix.com

Az ablak (Magyar)

Keletre néz a házam,
keletnek ablakom,
mind arra vonz a vágyam,
gondom s gondolatom.
 
Éjféli látomások,
messzire tűnjetek;
hajnal fényére látok,
lobbant üdvözletet.
 
Friss lég ölel szelíden,
fürtjeim lengeti;
hová csábítasz innen,
ó, szellő, isteni?
 
Bűvhangok távolokból
fülemig érnek el;
s felszárnyalnék a porból,
kezdetekig, közel!
 
Az aranykapu tárva,
a kedves hang beszél,
ott szívem drága vágya,
öröklét fénye él.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaT. D.

minimap