Schnurre, Wolfdietrich: Toter Soldat

Nun noch den Asseln pfeifen unterm Stein,

daß sie die Panzer rasseln lassen, und im Turm

aus Sand der Feuerkäferschütze am MG.

Den Krieg begann die Maus; ihr Grau

ist nur geliehn, darunter geht sie nackt

und flechsig, blau und bloß. Gefordert

ward das Fell, die Ohren blieben dran.

Nun schweigt das Gras, und eingemummt in

Stille stemmt der Pilz die bleiche Schulter

unters faule Laub, das blasig birst.

Der kahle Eichenoffizier hat ausgedient,

im hohlen Stammbaum steigt der Staub

zu roten Schwaden auf. Das Moos verblutet

ungestillt; geschient ist worden, was zerbrach;

doch das Geheilte west und nur, was

beinlos ist und ohne Hand, das darf

noch hoffen, daß es lebt. Der Wurm

wird siegen, und der Arm verliert.

A kő alatt az ászkák már csak a füttyre

várnak, s előcsörömpölnek a páncélosok,

a homoktoronyban a géppuskánál a bíborbogár.

Az egér kezdte a háborút,

csak kölcsön kapta szürke gunyáját,

alatta pőre es inas, kék és meztelen. Irháját

elkobozták, rajta maradt a füle:

most hallgat a fű, és csendbe bugyolálva

szegi fel sápadt vállát a gomba

a hólyagos pattogó lomb alatt.

A kopasz tölgyfatiszt kiszolgált,

az odvas törzsben piros gomolyokban

száll fel a por. Elvérzik a moha

gyámolítatlan. Sínbe tették a törött tagokat;

mégiscsak megvan a gyógyult,

és csak a lábatlan, kezetlen

remélheti még, hogy él:

a féreg győz, s veszít a kar.