Egyiptomból jön a gólya,
Tavaszi szél visszahívja.
Régi fészkén áll, kelepel
Hieroglif nyelven szólva.
Nos, hát az itteni költők
Madárnyelven értenek,
A kelep- beszámolóra
- Mily bátor Ő- fülelek.
Útját állták Piramisok,
Nílus, s krokodil elég,
Így volt, de víg dal idézi
Nílus csodás fövenyét.
Nílustól függnek a gólyák
- Egyre bátrabb lesz az ének
Nílus fövenyéről szólva,-ű
Ott a gólya jól megélhet!
Mert béka itt és béka ott,
És mindenfelé csobban!-
Kapkodják a jó falatot
Körbe s le könnyen csusszan.
Fehér gólyák hagyománya
Szólni a régi világról:
Köztük csodás mese járja
Egyiptomi hétcsapásról.
Mégis, őrzik őstől-ősig
A mondát, és egyre szebben-
Most a gólya erre gondol,
S kelepel elégedetten.