Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Seume, Johann Gottfried: Fenntartásaim (Der Zweifel Magyar nyelven)

Seume, Johann Gottfried portréja

Der Zweifel (Német)

Mich däucht, Susanne, deine Tugend

War doch wohl nicht so schrecklich auf der Probe,

Als man von dir zum übertriebnen Lobe

Jetzt unsrer lieben Jugend

Im hohen Ton zu sagen pflegt.

Die grämlichen Gesichter fort zu jagen,

Die so unüberlegt

Sich hin zu dir ans Badeörtchen wagen,

Dann wird man doch wohl nicht Wunder sagen.

Wenn aber nun ein junger Mann,

So schön wie Kunst ihn bilden kann,

Schlank wie die Zeder von dem Libanon,

Im Blicke Geist und Harmonie im Ton,

Verführerisch wie Davids Sohn,

Dich glühend angebetet hätte,

Und, hinter einen Rosenstrauch versteckt,

Die schöne Baderinn entdeckt,

Und auf des Lenzes Blumenbette,

Dich, halb gekleidet, dann um Gnade

Recht rührend angeflehet hätte,

Und zwar allein;

Und hätte dann dein weiches Herz

Des zauberischen Jünglings Schmerz

Mit jedem Pulsschlag heißer mit empfunden,

Und du hättst dann dich losgewunden,

Und zwar allein,

Und bey dem süßen Flehen

Es noch gewagt zu schreyn,

Und zwar allein;

Dann möchte noch die Probe gehen.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.zeno.org/Literatur/M/Seume

Fenntartásaim (Magyar)

Zsuzsánnám, úgy tűnik, erényed

nem volt oly szörnyűképp próbára vetve,

mint ahogy azt, túlzott dicséretedre,

a jámbor ifjú népnek

most nagyhangon mesélgetik.

Elzargatni az undok, vén pofákat,

öreg merészeit,

kik a fürdőbe lopóztak utánad:

ez előttem még nem tűnik csodának.

De ha egy férfi, ifju, szép,

mint egy szobor, vagy büszke kép,

karcsú, akár Libánon cédrusa,

szeme izzás, hangja harmonia,

s maga csábító, mint Dávid fia –

ha ő ostromol kérve téged,

s ha elbújva a bokros rózsa közt

lesi, amint hűs víz füröszt,

s a tavasz virágszőnyegének

puháján, alig-öltözötten

lát meg, s könyörög újra néked,

s csak egyedül

és ha szerelmes, lángoló szíved

a bűvös, ifju férfinek

szívével mind forróbban összedobban,

s mégsem maradsz az ölelő karokban

úgy,egyedül

sőt: a szerelmes szóba

kiáltásod vegyül:

így, egyedül,

megjárta volna még a próba!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap