Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Spee, Friedrich von Langenfeld : Eltávozott a szürke tél (Der trübe Winter ist vorbei Magyar nyelven)

Spee, Friedrich von Langenfeld  portréja

Der trübe Winter ist vorbei (Német)

Der trübe Winter ist vorbei,

Die Kranich' wiederkehren,

Nun reget sich der Vogelschrei,

Die Nester sich vermehren;

Laub mit Gemach

Nun schleicht an Tag,

Die Blümlein sich nun melden;

Wie Schlänglein krumm

Gehn lächelnd um

Die Bächlein kühl in Wälden.

 

Die Brünnlein klar und Quellen rein

Viel hie, viel dort erscheinen,

All' silberweiße Töchterlein

Der hohlen Berg und Steinen;

In großer Meng'

Sie mit Gedräng'

Wie Pfeil von Felsen zielen,

Bald rauschen s' her

Nit ohn' Geplärr

Und mit den Steinlein spielen.

 

Die Jägerin Diana stolz,

Auch Wald- und Wassernymphen

Nun wieder frisch im grünen Holz

Gehn spielen, scherzen, schimpfen:

Die reine Sonn'

Schmückt ihre Kron',

Den Köcher füllt mit Pfeilen;

Ihre besten Ross'

Läßt laufen los

Auf marmorglatten Meilen.

 

Die Meng' der Vöglein hören laßt

Ihr Schir- und Tire-Lire,

Da sauset auch so mancher Ast,

Als ob er musiziere;

Die Zweiglein schwank

Zum Vogelsang

Sich auf und nieder neigen,

Auch höret man

Auf grünern Plan

Spazieren Laut' und Geigen.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.dromo.info/speetrube.htm

Eltávozott a szürke tél (Magyar)

Eltávozott a szürke tél,

a darvak visszatérnek,

a madárének újra kél,

szaporodnak a fészkek,

a lomb a nap

felé fakad,

virágok kelyhe nyílik,

s a fák alatt

a sok patak

kígyócska módra siklik.

 

Szerte kútfők forrásai

csobbannak és erednek,

ezüstfehér leányai

szikláknak és hegyeknek,

majd szaporán

a szirt fokán

a mélybe nyilamodnak,

surrog a víz,

s csobbanva kis

kövekkel játszadoznak.

 

Vadász Diána gőgösen,

s erdei s vízi nimfák

kint futkosnak a réteken,

játszva egymást uszítják;

a nap bocsát

rá koronát

s tegezét tölti bőven;

legjobb lova

ide s tova

csapong a sík mezőben.

 

Madárhad ontja zsivaját,

víg lári-fári lárma

zsibong, és úgy zsong némely ág,

akárha muzsikálna;

meginganak

a vékonyabb

gallyacskák a zenére,

és brácsa, lant

is jár alant

a zöld mezőn föl és le.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

Kapcsolódó videók


minimap