Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Spee, Friedrich von Langenfeld : Eltávozott a szürke tél (Der trübe Winter ist vorbei Magyar nyelven)

Spee, Friedrich von Langenfeld  portréja
Rónay György portréja

Vissza a fordító lapjára

Der trübe Winter ist vorbei (Német)

Der trübe Winter ist vorbei,

Die Kranich' wiederkehren,

Nun reget sich der Vogelschrei,

Die Nester sich vermehren;

Laub mit Gemach

Nun schleicht an Tag,

Die Blümlein sich nun melden;

Wie Schlänglein krumm

Gehn lächelnd um

Die Bächlein kühl in Wälden.

 

Die Brünnlein klar und Quellen rein

Viel hie, viel dort erscheinen,

All' silberweiße Töchterlein

Der hohlen Berg und Steinen;

In großer Meng'

Sie mit Gedräng'

Wie Pfeil von Felsen zielen,

Bald rauschen s' her

Nit ohn' Geplärr

Und mit den Steinlein spielen.

 

Die Jägerin Diana stolz,

Auch Wald- und Wassernymphen

Nun wieder frisch im grünen Holz

Gehn spielen, scherzen, schimpfen:

Die reine Sonn'

Schmückt ihre Kron',

Den Köcher füllt mit Pfeilen;

Ihre besten Ross'

Läßt laufen los

Auf marmorglatten Meilen.

 

Die Meng' der Vöglein hören laßt

Ihr Schir- und Tire-Lire,

Da sauset auch so mancher Ast,

Als ob er musiziere;

Die Zweiglein schwank

Zum Vogelsang

Sich auf und nieder neigen,

Auch höret man

Auf grünern Plan

Spazieren Laut' und Geigen.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.dromo.info/speetrube.htm

Eltávozott a szürke tél (Magyar)

Eltávozott a szürke tél,

a darvak visszatérnek,

a madárének újra kél,

szaporodnak a fészkek,

a lomb a nap

felé fakad,

virágok kelyhe nyílik,

s a fák alatt

a sok patak

kígyócska módra siklik.

 

Szerte kútfők forrásai

csobbannak és erednek,

ezüstfehér leányai

szikláknak és hegyeknek,

majd szaporán

a szirt fokán

a mélybe nyilamodnak,

surrog a víz,

s csobbanva kis

kövekkel játszadoznak.

 

Vadász Diána gőgösen,

s erdei s vízi nimfák

kint futkosnak a réteken,

játszva egymást uszítják;

a nap bocsát

rá koronát

s tegezét tölti bőven;

legjobb lova

ide s tova

csapong a sík mezőben.

 

Madárhad ontja zsivaját,

víg lári-fári lárma

zsibong, és úgy zsong némely ág,

akárha muzsikálna;

meginganak

a vékonyabb

gallyacskák a zenére,

és brácsa, lant

is jár alant

a zöld mezőn föl és le.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

Kapcsolódó videók


minimap