Storm, Theodor: A vég kezdete (Beginn des Endes Magyar nyelven)

Ein Punkt nur ist es, kaum ein Schmerz,

Nur ein Gefühl, empfunden eben;

Und dennoch spricht es stets darein,

Und dennoch stört es dich zu leben.

Wenn du es andern klagen willst,

So kannst du's nicht in Worte fassen.

Du sagst dir selber: «Es ist nichts!»

Und dennoch will es dich nicht lassen.

So seltsam fremd wird dir die Welt,

Und leis verläßt dich alles Hoffen,

Bist du es endlich, endlich weißt,

Daß dich des Todes Pfeil getroffen.

Egy pont csak, alig fájdalom,

csak egy érzés, múló, homályos;

és mégis folyton közbeszól,

és mégis mindig akadályoz.

Panaszkodnál, s nem sikerül,

nincs rá szavad elmagyarázni.

"Semmi!" nyugtatod meg magad,

s hiába, nem tudod lerázni.

Oly furcsa, oly más a világ;

hited lassan mind tovaszárnyal;

s végül, végül rájössz, hogy a

halál lőtt szíven a nyilával.