Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Storm, Theodor: Junge Liebe

Storm, Theodor portréja

Junge Liebe (Német)

Ihr Aug ist blau, nachtbraun ihr lockicht Haar,

Ein Schelmenmund, wie jemals einer war,

Ein launisch Kind; doch all ihr Widerstreben

Bezwingt ihr Herz, das mir so ganz ergeben.

 

Schon lange sitzt sie vor mir, träumerisch

Mit ihren Beinchen baumelnd, auf dem Tisch;

Nun springt sie auf; an meines Stuhles Lehne

Hängt sie sich, schmollend ob der stummen Szene.

 

»Ich liebe dich!« - »Du bist sehr interessant.«

»Ich liebe dich!« - »Ach, das ist längst bekannt!

Ich lieb Geschichten, neu und nicht erfunden -

Erzählst du nicht, ich bin im Nu verschwunden.« -

 

»So hör! Jüngst träumte mir« - - »Das ist nicht wahr!« -

»Wahr ist's! Mir träumt', ich sähe auf ein Haar

Dich selbst straßauf und -ab in Prachtgewändern

An eines Mannes Arm gemächlich schlendern;

 

Und dieser Mann« - - »der war?« - »der war nicht ich!«

»Du lügst!« - »Mein Herz, ich sah dich sicherlich -

Ihr senktet Aug in Auge voll Entzücken,

Ich stand seitab, gleichgültig deinen Blicken.«

 

»Der Mutter sag ich's!« ruft das tolle Kind

Und springt zur Tür. Da hasch ich sie geschwind,

Und diese frevelhaften Lippen müssen,

Was sie verbrochen, ohne Gnade büßen.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.creative-edesign.com

Fiatal szerelem (Magyar)

A szeme kék, a haja gesztenye,

ajkán gúny, mint senkién sohase,

szeszélyes lány; de bármennyire lázad,

szive csupa szerelem és alázat.

 

Már rég előttem ül, álmodozik,

az asztalról himbálja lábait;

most felugrik; duzzog, hogy nem beszélek,

de keze székem támlájára téved.

 

"Szeretlek!" - "Ah, érdekes! csakugyan?"

"Szeretlek!" - "Az öreg dolog, fiam;

s nincs varázsa csak új s igaz szavaknak...

Ha nem mesélsz, rögtön faképnél hagylak!"

 

"Hát jó! Kérlek, álmodtam..." - "Nem igaz!"

"De igaz! S azt álmodtam, hogy te az

utcán sétáltál, édes, fiatal lány,

gyönyörü ruhában, egy férfi karján,

 

s az a férfi..." "Ki volt?" - "Ki? Hát: nem én!"

"Hazudsz!" - "Bizisten, te jöttél felém,

de egészen az ő szemébe vesztél,

én ott álltam, rám se hederitettél."

 

"Anyuka!" - rohan kifelé a lány,

de elkapom, még idejekorán,

s ajkaim a bűnért, mit elkövettek,

irgalmatlan csókokkal vezekelnek.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://polczer.hu/enekek03.htm#BM274

minimap