Storm, Theodor: Június, július... (Juni, Juli Magyar nyelven)

Juni

Leichtherzig ist die Sommerzeit!
Getändelt wird, geküßt, gefreit,
Ein Kränzel auch wohl wird gemacht,
An Hochzeit nimmer gern gedacht.

Juli

Klingt im Wind ein Wiegenlied,
Sonne warm herniedersieht,
Seine Ähren senkt das Korn,
Rote Beere schwillt am Dorn,
Schwer von Segen ist die Flur -
Junge Frau, was sinnst du nur?

A június

Fut a nyáridő könnyeden,
Flört, csók, nász könnyít könnyeden.
Kössünk mi, de csak koszorút,
Ne házasságot: komor út!

(Vagy: Ne házasságot: csuda rút!)

A július

Szél bölcsődalt billeget,
Nap néz s melegít leget.
Telt a kalász, lerogyó,
Bokron pirosló bogyó.
Csupa áldott állapot —
Hát te, lány, mit fontolod?
   
   
   
Verseket fölösleges kategorizálni, de ha mégis rászánnánk magunkat, akkor az ilyen versek a „Fölösleges vers” vagy a „Jelentéktelen vers” kategóriájába kívánkoznának, az olyanéba, amelyet Karinthy úgy jellemzett Szabolcska Mihály („Költőcske Mihály”...) kapcsán, hogy „Nincsen benne semmi, ámde az legalább érthető”. Ezen nem változtat semmit az, hogy Theodor Storm megbecsült költő maradt mindmáig, nem úgy, mint Szabolcska Mihály, akit Karinthy és Ady kíméletlenül, kegyetlenül, a legcsekélyebb egyetérzés és emberszeretet nélkül kivégzett (bár egyúttal „halhatatlanná” is tett ezáltal...).

Fölösleges verset a legzseniálisabb költők nagy része is összeírt rengeteget, és még csak nem is szégyellték közszemlére bocsátani őket...  Érdekes, milyen jól megárul egy gyékényen a halhatatlanság meg a hallhatlanság. Az is érdekes, hogy az információs infláció nem számítógépes korunkban keletkezett, még csak nem is a nyomtatás feltalálása után: már a klasszikus ókor is elképesztő mennyiségű érdektelen laposságot hagyományozott ránk remekműveivel együtt, a „sötét”, analfabéta középkort is áthidalva, pedig azt a rengeteg üres locsogást fáradságos munkával kellett másolgatni, körmölni kezdetleges lúdtollakkal, nem időtálló pergamentre vagy papirusztekercsekre.

Nem tudtam megállni, hogy a fenti versek fordításába bele ne humorizáljak egy kicsit legalább szójátékszerű rímekkel, hogy legyen bennük valami a „nincsen benne semmi, ámde az legalább érthető”-n túlmenően — noha ez édeskevés.