Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Toller, Ernst: Fecskék könyve 06. (Das Schwalbenbuch 06. Magyar nyelven)

Toller, Ernst portréja

Das Schwalbenbuch 06. (Német)

6.
Wo soll ich Euch eine Stätte bereiten, Vögel der Freiheit?
Ich bin ein Gefangener, und mein Wille ist nicht mein Wille.
Sing ich ein Lied der Freiheit, meldet der Wächter:
Der Gefangene sang ein revolutionäres Lied.
Das dulden die Paragraphen nicht.

Mächtige Herren sind die Paragraphen, die die Menschen über sich setzten, weil sie den Sinn verloren. Ruten tragen sie in Händen. Die Menschen sagen: Ruten der Gerechtigkeit.

Dieses Hauses Ruten heißen:        Einzelhaft        Bettentzug Kostentzug   Hofverbot  
Schreibverbot   Sprechverbot Singverbot    Leseverbot    Lichtverbot    Zwangsjacke.

Ihr, meine Schwalben, wisst nichts von Gerechtigkeit und nichts von Ungerechtigkeit. Darum wisst
Ihr auch nichts von Paragraphen und von Ruten ...

Wie soll ich Euch ein Brettchen holen?
Wohl ist das Haus, das mir die Menschen als Wohnung wiesen, bajonettbehütet und
stacheldrahtumwehrt. Wohl hallen Tag und Nacht die Höfe von des Wächters ruhelosen Schritten.
Aber die Rutenträger sagen, ein Stückchen Holz sei gefährlich.
Gefährlich der Ordnung und Ruhe und Sicherheit des Hauses.

Hilfreicher Freund!
Ein Stück Pappe halfest Du mir über die Zellentür fugen.

O bleibt Gefährten mir, Schwalben!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.lyrik-lesezeichen.de/schwalbenbuch/index.php

Fecskék könyve 06. (Magyar)

6.
Szabadság madarai, hol készítsek helyet számotokra?
Fogoly vagyok és akaratom nem az én akaratom.
Ha a szabadság énekét zengem, jelenti az őr:
a fogoly forradalmi dalt énekelt.
A paragrafusok nem tűrik ezt.

Hatalmas urak a paragrafusok, kiket nyakukra ültettek az emberek,
mivel megtébolyodtak. Vesszőket hordanak kezükben. Az emberek azt mondják, az igazság vesszeit.

E ház vesszei: magánzárka, ágyelvonás, étmegvonás, udvareltiltás,
íráseltiltás, beszédtilalom, énektilalom, olvasási tilalom,
fénytilalom kényszerzubbony.

Ti mit sem tudtok, fecskéim,
az igazságról és az igazságtalanságról.
Azért a paragrafusokról s a vesszőkről sincs tudomásotok…

Mint hozhatnék nektek egy deszkadarabkát?
A házat, melyet az emberek énnekem otthonul adtak,
szuronyok őrzik s drótakadály övezi.
Éjnapon át visszhangzik az udvar az őrség lépteitől.
A vesszőhordozók pedig azt mondják: egy deszkaszilánk is
veszélyes lehet.

Ki segít, barát?!
Egy kartondarabbal kiszedni a cellaajtó fölött a fugát.

Fecskék, legyetek társaim!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://magyarkaravan.hu/toller/

minimap