Trakl, Georg: Ballade III

Ein schwüler Garten stand die Nacht.

Wir verschwiegen uns, was uns grauend erfaßt.

Davon sind unsre Herzen erwacht

Und erlagen unter des Schweigens Last.

Es blühte kein Stern in jener Nacht

Und niemand war, der für uns bat.

Ein Dämon nur hat im Dunkel gelacht.

Seid alle verflucht! Da ward die Tat.

Fülledt, buja kert volt az éj.

Elhallgattuk, mily iszony csigáz.

Megzajdult tőle szivünkben a vér,

s legyűrt súlyával a hallgatás.

Csillagtalan volt az az éj,

s nem volt irántunk könyörület.

Csak egy démon kacagott. Aki él,

legyen átkozott! És lőn a tett.