Trakl, Georg: Három álom. II. (Drei Träume II. Magyar nyelven)

II

In meiner Seele dunklem Spiegel

Sind Bilder niegeseh'ner Meere,

Verlass'ner, tragisch phantastischer Länder,

Zerfließend ins Blaue, Ungefähre.

Meine Seele gebar blut-purpurne Himmel

Durchglüht von gigantischen, prasselnden Sonnen,

Und seltsam belebte, schimmernde Gärten,

Die dampften von schwülen, tödlichen Wonnen.

Und meiner Seele dunkler Bronnen

Schuf Bilder ungeheurer Nächte,

Bewegt von namenlosen Gesängen

Und Atemwehen ewiger Mächte.

Meine Seele schauert erinnerungsdunkel,

Als ob sie in allem sich wiederfände -

In unergründlichen Meeren und Nächten,

Und tiefen Gesängen, ohn' Anfang und Ende.

Lelkem homályos tükre mélyén

Sosem látott tengeri képek,

Sok tragikus-fantasztikus táj

Rémlik véletlenjében az égnek.
   
  
  
Sebesült egeket nemzett ide lelkem,

Gigászi napok tüze fűti parázsra,

És furcsa lakókkal kerteket, ezret:

Halálra hevíti dohos, buja pára.
   
   
   
És lelkemnek sötétlő kútja

Szült képeket: hegységnyi éjet,

Nevenincs daloknak ó salakját

S örök hatalmak nagy tüdejének.
  
  
  
Remeg lelkem emléke-sötéten

Mindenben mintha magához érne —

Feneketlen tengerekben, az éjben,

S dalban, melynek nincs kezdete-vége.