Trakl, Georg: Három álom III. (Drei Träume III. Magyar nyelven)

III

 

Ich sah viel Städte als Flammenraub

Und Greuel auf Greuel häufen die Zeiten,

Und sah viel Völker verwesen zu Staub,

Und alles in Vergessenheit gleiten.

 

Ich sah die Götter stürzen zur Nacht,

Die heiligsten Harfen ohnmächtig zerschellen,

Und aus Verwesung neu entfacht,

Ein neues Leben zum Tage schwellen.

 

Zum Tage schwellen und wieder vergehn,

Die ewig gleiche Tragödia,

Die also wir spielen sonder Verstehn,

 

Und deren wahnsinnsnächtige Qual

Der Schönheit sanfte Gloria

Umkränzt als lächelndes Dornenall.

Sok várost láng nyelve megevett

És szörnyűre szörnyebbet tesz rá a kor,

És nemzetek sora is porrá lett,

És feledve, mit a kor rárakott.

Láttam sok istent, éjbe zuhant,

A legszentebb hárfák csak satnyán törtek szét,

És enyészetből felbukkant

Új élet vette új kezdetét.

Kezdetét vette, s elérte a vég,

Ismert a régi tragédia,

És mindig ezt játsszuk, bár értenénk,

És őrült kínja, hogyha legyűr

Gyönyörűszép, lágy glória

Övezi, mosolygó tövis-űr.