Trakl, Georg: Szellemi alkonyodás (Geistliche Dämmerung Magyar nyelven)

Stille begegnet am Saum des Waldes

Ein dunkles Wild;

Am Hügel endet leise der Abendwind,

Verstummt die Klage der Amsel,

Und die sanften Flöten des Herbstes

Schweigen im Rohr.

Auf schwarzer Wolke

Befährst du trunken von Mohn

Den nächtigen Weiher,

Den Sternenhimmel.

Immer tönt der Schwester mondene Stimme

Durch die geistliche Nacht.

Egy sötét vadállat

Erdőszélén csendbe roskad.

Elhal a dombon az esti szél.

A rigó panasza elnémul,

És nádcsövekben hallgat az ősz

Szelíd fuvolája.

Fekete felhőkön

Mákonyittasan bolyongod át

Az éjbe borult eget,

A csillagok tavát.

Nővéred holdsugár-hangja mindegyre átzsong

Szellemed éjszakáján.