Trakl, Georg: Enyészet (Herbst / Verfall II Magyar nyelven)

Am Abend, wenn die Glocken Frieden läuten,

Folg ich der Vögel wundervollen Flügen,

Die lang geschart, gleich frommen Pilgerzügen,

Entschwinden in den herbstlich klaren Weiten.

Hinwandelnd durch den dämmervollen Garten

Träum ich nach ihren helleren Geschicken

Und fühl der Stunden Weiser kaum mehr rücken.

So folg ich über Wolken ihren Fahrten.

Da macht ein Hauch mich von Verfall erzittern.

Die Amsel klagt in den entlaubten Zweigen.

Es schwankt der rote Wein an rostigen Gittern,

Indes wie blasser Kinder Todesreigen

Um dunkle Brunnenränder, die verwittern,

Im Wind sich fröstelnd blaue Astern neigen.

VERFALL Sammlung 1909

Az estharang ha békét hint magából,

Vonulok a madarak csodaröptén,

Mintha zarándokvonulásba szökném.

De benyeli a tiszta öszi távol.
   
   
   
Átvágok a derengés járta kerten

Napsütöttébb sorsukon meditálva,

Az órák mutatója mintha állna.

Felhők fölé megy utánuk a lelkem.
   
   
   
Az enyészet fuvalma megremegtet.

Rigó ül panaszkodni csupasz ágra.

Rozsdás rács, piros szőlőleveleknek,
  
  
   
Mint gyerekek halálkörtánca lánca,

Sötét kútkávák körül melyek repedeznek

Dércsípte őszirózsák rossz románca.