Trakl, Georg: Suttogás a délutánba (In den Nachmittag geflüstert Magyar nyelven)

Sonne, herbstlich dünn und zag,

Und das Obst fällt von den Bäumen.

Stille wohnt in blauen Räumen

Einen langen Nachmittag.

Sterbeklänge von Metall;

Und ein weißes Tier bricht nieder.

Brauner Mädchen rauhe Lieder

Sind verweht im Blätterfall.

Stirne Gottes Farben träumt,

Spürt des Wahnsinns sanfte Flügel.

Schatten drehen sich am Hügel

Von Verwesung schwarz umsäumt.

Dämmerung voll Ruh und Wein

Traurige Guitarren rinnen.

Und zur milden Lampe drinnen

Kehrst du wie im Traume ein.

Őszi halk napfény szivárog,

szilvákat dobálnak fáink,

kék szobákban nagy sokáig

tartanak a délutánok.

Érces hangok haldoklása,

a fehér ló összeroskad,

mit barna lányok dalolnak,

elveszik a lombhullásban.

Isten színein tűnődöm,

a téboly lágy szárnya lebben,

árnyék fordul a völgyekben,

pusztulás a dombtetőkön.

Esti csendben újbort isznak,

bús gitárok szemeregnek,

benn az enyhe lámpa mellett

járkálunk mint álmainkban.