Trakl, Georg: A délutánba suttogván (In den Nachmittag geflüstert Magyar nyelven)

Sonne, herbstlich dünn und zag,

Und das Obst fällt von den Bäumen.

Stille wohnt in blauen Räumen

Einen langen Nachmittag.

Sterbeklänge von Metall;

Und ein weißes Tier bricht nieder.

Brauner Mädchen rauhe Lieder

Sind verweht im Blätterfall.

Stirne Gottes Farben träumt,

Spürt des Wahnsinns sanfte Flügel.

Schatten drehen sich am Hügel

Von Verwesung schwarz umsäumt.

Dämmerung voll Ruh und Wein

Traurige Guitarren rinnen.

Und zur milden Lampe drinnen

Kehrst du wie im Traume ein.

Őszi nap, vékonyan, sután,

És a fákról gyümölcs pereg.

Csendben élnek a kék termek

Egész hosszú délután.

Halál zaja, fémtől van;

Fehér állat, rogyni halljuk.

Barna lánykák, nyers a daluk,

Elúszik hulló avarban.

Úr homloka vél színeket,

Őrületnek gyengéd szárnyát.

Dombok érzik árny forgását,

Rothadás, fekete keret.

Szürkület jön, bor és béke;

Szomorú gitárok könnye.

Gyöngéd bent a lámpa fénye,

Fogad álom menedéke.