Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Trakl, Georg: Menschliche Trauer

Trakl, Georg portréja

Menschliche Trauer (Német)

Die Uhr, die vor der Sonne fünfe schlägt -

Einsame Menschen packt ein dunkles Grausen.

Im Abendgarten morsche Bäume sausen;

Des Toten Antlitz sich am Fenster regt.

 

Vielleicht daß diese Stunde stillesteht.

Vor trüben Augen nächtige Bilder gaukeln

Im Takt der Schiffe, die am Flusse schaukeln;

Am Kai ein Schwesternzug vorüberweht.

 

Es scheint, man hört der Fledermäuse Schrei,

Im Garten einen Sarg zusammenzimmern.

Gebeine durch verfallne Mauern schimmern

Und schwärzlich schwankt ein Irrer dort vorbei.

 

Ein blauer Strahl im Herbstgewölk erfriert.

Die Liebenden im Schlafe sich umschlingen,

Gelehnet an der Engel Sternenschwingert,

Des Edlen bleiche Schläfe Lorbeer ziert.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.textlog.de/19461.html

Emberi gyász (Magyar)

Az óra ver, hajnal előtti öt,

a magányost borzongás fojtogatja,

az éji kertben zúg, csak zúg a tar fa.

Halott arc mozdul az ablak mögött.

 

Talán az óra nem halad tovább.

Káprázatok keringnek, éji pára,

a vízen lengő bárkák ritmusára.

Nővér lehelet száll a parton át.

 

A denevérek felvisonganak,

a hang: koporsóácsolás a kertben.

Fénylik a csont, dőlt fallal elkeverten,

s valaki jár, feketén, ingatag.

 

Őszi fellegben most fagy meg a kék.

A szeretők összefonódnak alva.

Csillag-szikrás angyali szárnyra hajtja

most a nemes babérdíszes fejét.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap