Trakl, Georg: A halál közele (Nähe des Todes Magyar nyelven)

O der Abend, der in die finsteren Dörfer der Kindheit geht.

Der Weiher unter den Weiden

Füllt sich mit den verpesteten Seufzern der Schwermut.

O der Wald, der leise die braunen Augen senkt,

Da aus des Einsamen knöchernen Händen

Der Purpur seiner verzückten Tage hinsinkt.

O die Nähe des Todes. Laß uns beten.

In dieser Nacht lösen auf lauen Kissen

Vergilbt von Weihrauch sich der Liebenden schmächtige Glieder.

Ó az este: gyermekidők sötétlő falvain elbolyong.

A rétek alatt a tó

dagad a bú dögvészes sóhajától.

Ó az erdő: halkan lezárja barna szemét,

a remete csontszikár kezéből

pompás napok bíbora, íme, elhull.

Ó a halál közele. Imádkozzunk.

Langy vánkosokon ma éjjel eloszlik

a bús szeretők tömjéntől sárgult, karcsú teste.