Trakl, Georg: Szonja (Sonja Magyar nyelven)

Abend kehrt in alten Garten;

Sonjas Leben, blaue Stille.

Wilder Vögel Wanderfahrten;

Kahler Baum in Herbst und Stille.

Sonnenblume, sanftgeneigte

Über Sonjas weißes Leben.

Wunde, rote, niegezeigte

Läßt in dunklen Zimmern leben,

Wo die blauen Glocken läuten;

Sonjas Schritt und sanfte Stille.

Sterbend Tier grüßt im Entgleiten,

Kahler Baum in Herbst und Stille.

Sonne alter Tage leuchtet

Über Sonjas weiße Brauen,

Schnee, der ihre Wangen feuchtet,

Und die Wildnis ihrer Brauen.

Estre váró, régi tar kert,

Szonja kéklő, tiszta csendje.

Vadmadárraj száll, viharvert.

Lombtalan fa őszi csendje.

Szonja hószín életére

napraforgó szirma lankad.

Bíbor sebnek hull a vére,

mord szobákban egyre lankad,

ahol halkan kék harang szól,

Szonja lépte, lanyha csendje,

vad halódik, elbarangol.

Lombtalan fa őszi csendje.

Vén nap fényét rávetíti

Szonja ősz szemöldökére.

Orcáját hó nedvesíti

s hull vadon szemöldökére.