Trakl, Georg: Nächtliche Klage II

2. Fassung

Die Nacht ist über der zerwühlten Stirne aufgegangen

Mit schönen Sternen

Über dem schmerzversteinerten Antlitz,

Ein wildes Tier fraß des Liebenden Herz

Ein feuriger Engel

Stürzt mit zerbrochener Brust auf steinigen Acker,

Wiederaufflatternd ein Geier.

Weh in unendlicher Klage

Mischt sich Feuer, Erde und blauer Quell.

2. változat

Szétdúlt homlokon szép csillagokkal

sarjad az éjjel

fájdalomba kövesült arc felett,

vadállat falta a szerelmes szívét,

tüzes angyal

bukik roncsolt mellkassal a köves talajra,

s újra fölszállván keselyű már.

Végtelen jajgatásban

vegyül össze tűz, föld és kék forrás.