Trakl, Georg: Megdicsőülés (Verklärung Magyar nyelven)

Wenn es Abend wird,

Verläßt dich leise ein blaues Antlitz.

Ein kleiner Vogel singt im Tamarindenbaum.

Ein sanfter Mönch

Faltet die erstorbenen Hände.

Ein weißer Engel sucht Marien heim.

Ein nächtiger Kranz

Von Veilchen, Korn und purpurnen Trauben

Ist das Jahr des Schauenden.

Zu deinen Füßen

Öffnen sich die Gräber der Toten,

Wenn du die Stirne in die silbernen Hände legst.

Stille wohnt

An deinem Mund der herbstliche Mond,

Trunken von Mohnsaft dunkler Gesang;

Blaue Blume,

Die leise tönt in vergilbtem Gestein.

Mikor este lesz,

A kék tekintet nem kísér tovább.

Kismadár dalol a tamarindafán.

A jámbor szerzetes

Összeteszi halott kezét.

Fehér angyal jelenik meg Máriának.

Ibolyák, kalászok

És fürtös bíborszőlők éjsetét koszorúja:

A szemlélőnek ennyi az év.

Lábad előtt

Felszakadnak a holtak sírjai,

Ha homlokodat ezüstkezedbe hajtod.

Az őszi hold

Csöndesen búvik meg a szádon,

Részegen a sötét dalok mákonyától.

Kék virág

Zsong halkan a megsárgult kőzetekben.