Mein Mann? mein dicker Mann, der Dichter?
Du lieber Gott, da seid mir still!
Ein Don Juan? Ein braver, schlichter
Bourgeois – wie Gott ihn haben will.

Da steht in seinen schmalen Büchern,
wieviele Frauen er geküßt;
von seidenen Haaren, seidenen Tüchern,
Begehren, Kitzel, Brunst, Gelüst …

Liebwerte Schwestern, laßt die Briefe,
den anonymen Veilchenstrauß!
Es könnt ihn stören, wenn er schliefe.
Denn meist ruht sich der Dicke aus.

Und faul und fett und so gefräßig
ist er und immer indigniert.
Und dabei gluckert er unmäßig
vom Rotwein, den er temperiert.

Ich sah euch wilder und erpichter
von Tag zu Tag – ach! laßt das sein!
Mein Mann? mein dicker Mann, der Dichter?
In Büchern: ja.
          Im Leben: nein.

Theobald Tiger
Die Weltbühne, 21.11.1918, Nr. 47, S. 493,
wieder in: Fromme Gesänge, Mit 5 PS.

A férjem? az a kövér, aki költő?
Uram Isten, hallgassatok már!
Don Juan? Az időt otthon töltő
nyárspolgár – az Úr ilyenre vár.

Elég vékonyak a könyvei,
de mind csókos nővel van teli;
selymes haj és kelme kell neki,
sok gyönyör, kéj, mámor élteti.

Nőtársaim, levelekért kár,
ne küldjetek virágcsokrokat!
Nyugalmába belezavar, s árt.
Mert főként csak pihen a dagadt.

Lusta, hájas, mindig csak zabál,
és csinálja pikírt műsorát.
A gigája közben meg sem áll,
ellenőrzi bora hőfokát.

Biz’ a sok nő, őutána döglő,
egyre inkább szánalmat kelt bennem!
A férjem? az a kövér, aki költő?
Könyvekben: igen.
            Életben: nem.

Theobald Tiger
Die Weltbühne, 21.11.1918, Nr. 47, 493. old,
új kiad.: Fromme Gesänge, Mit 5 PS.