Tucholsky, Kurt: Szilveszter (Silvester Magyar nyelven)
Silvester (Német)
zieht sich der Pfeifenrauch in dicken, blauen Schwaden. Es hieß sich immer wieder, wieder ducken Der Mensch war Material und Heeresware. Das ist vorbei. Was ist uns nun geblieben? Wo ist das Deutschland, das wir ewig lieben? Für nichts. Tag des Gerichts! Und wißt ihr, wer uns also traf? Der Koksbaron und der Monokelträger, das Bürgerlamm und der Karrierejäger - Ihr lagt im Schlaf. So wacht heut auf! Wir trugen unser Kreuz und jene ihre Orden ein volles Glas -!
|
Szilveszter (Magyar)A piciny szobában a pipámból vastag, kék füst gomolyog. Vihar az éjben, zsalugáteren tombol; és most is, a lámpa világít kopáran.
Mint mindig, izzik reám a vörös bor abban a vastag római pohárban; egy érett bor – szürcsölöm a számban - elmerengve álmodok – mi tükröz vissza ott?
Négy hosszú év volt. Mindig ugyan az, lapulni, kussolni hallgatni és mindent lenyelni. Az ember csak egy eszköz volt a célhoz.
Már elmúlt rég. De mi az, mi nekünk maradt? Hol az a hőn szeretett német haza? Miért e küszködés?
Semmiért. Egyet szippantok – a pipám serceg – míg az ember az imában elcsügged – a bírságért.
Ki tette mindezt, tudjátok? Kábítószerurak és monokliviselők, nyárspolgárok, karrierkedvelők – Ti aludtatok.
Ébredjetek hát fel! Hordtuk keresztünket és az ő érdemrendjüket, csak lökdöstek és rugdostak minket: Talpas, fulladj meg!
Elfeledtétek? Gondoljatok arra, hogy daloltak az öregek! De én ha az emléketekben megjelenek, egy telt pohár leszek.
|