Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Tucholsky, Kurt: Szilveszter (Silvester Magyar nyelven)

Tucholsky, Kurt portréja

Silvester (Német)


Im niedern Zimmer

zieht sich der Pfeifenrauch in dicken, blauen Schwaden.

Der Nachtsturm rüttelt an den Fensterladen;

die brave Lampe leuchtet mir wie immer.


Wie stets glüht mir der rote Wein

im festen Glase mit dem Kaiserbilde;

ein stiller Wein - er mundet mir so milde -

ich träum ins Glas - was spiegelt sich darein?


Vier lange Jahre.

Es hieß sich immer wieder, wieder ducken

und schweigen und herunterschlucken.

Der Mensch war Material und Heeresware.

Das ist vorbei.

Was ist uns nun geblieben?

Wo ist das Deutschland, das wir ewig lieben?

Wofür die Plackerei?

Für nichts.

Ich tue einen Zug - die Pfeife knastert -

Was hat man uns gebetet und gepastert -

Tag des Gerichts!

Und wißt ihr, wer uns also traf?

Der Koksbaron und der Monokelträger,

das Bürgerlamm und der Karrierejäger -

Ihr lagt im Schlaf.

So wacht heut auf!

Wir trugen unser Kreuz und jene ihre Orden

wir sind gestoßen und getreten worden:

Muschkot, versauf!


Vergeßt ihr das?

Denkt stets daran, wie jene Alten sungen!

Ich aber komm euch in Erinnerungen

ein volles Glas -!

 



FeltöltőMucsi Antal
Az idézet forrásaInternet

Szilveszter (Magyar)

A piciny szobában

a pipámból vastag, kék füst gomolyog.

Vihar az éjben, zsalugáteren tombol;

és most is, a lámpa világít kopáran.

 

Mint mindig, izzik reám a vörös bor

abban a vastag római pohárban;

egy érett bor – szürcsölöm a számban -

elmerengve álmodok – mi tükröz vissza ott?

 

Négy hosszú év volt.

Mindig ugyan az, lapulni, kussolni

hallgatni és mindent lenyelni.

Az ember csak egy eszköz volt a célhoz.

 

Már elmúlt rég.

De mi az, mi nekünk maradt?

Hol az a hőn szeretett német haza?

Miért e küszködés?

 

Semmiért.

Egyet szippantok – a pipám serceg –

míg az ember az imában elcsügged –

a bírságért.

 

Ki tette mindezt, tudjátok?

Kábítószerurak és monokliviselők,

nyárspolgárok, karrierkedvelők –

Ti aludtatok.

 

Ébredjetek hát fel!

Hordtuk keresztünket és az ő érdemrendjüket,

csak lökdöstek és rugdostak minket:

Talpas, fulladj meg!

 

Elfeledtétek?

Gondoljatok arra, hogy daloltak az öregek!

De én ha az emléketekben megjelenek, egy

telt pohár leszek.

 

 



FeltöltőJakus Laura 1.
Az idézet forrásasaját mű

minimap