Nem ülök én a jó hajón.
Mind abban, amit tenni bírunk,
s mit a lapokban összeírunk,
valami rossz: Szó s fogalom.
Inog hajónk. Hová? Minek?
Mű. Nem-mű. Tovarohanások.
Nincs végük. Újra, újra rácsok,
új kilincs fárasztja kezed.
De visszamászni sincs hova.
Fölösleges megbokrosodni,
Álmaimban ez, ez dohog, ni:
Soha.
Újak talpa alatt nem ég.
Ők hisznek. Hisznek ők a kínban.
Ez cseng bátran, ahol a szív van:
Ne még!
Már vége? némán várok épp.
Kik Azok, kik ott lent dalolnak?
Nincs, ki korából kiugorhat.
Irigylem azokat, kik nem bunyóznak.
De jó nekik.
Szép, bamba nép.