Láttad-e azt a várat
A tengerparton ott?
Fölötte felhők járnak,
Rózsás-arany habok.
Alámerülni hívja
A kristálytiszta ár,
S föl, föl, az alkonyi pírba
Az ég – és menne már.
"Láttam én azt a várat
A tengerpart fölött,
Még följebb körben álltak
A hold s vele nagy ködök."
A szélfúvás, a hullám
Zúgott-e fent s alant?
És harsogása múltán
Bent dal, kürt, hárfahang?
"Csend ülte alant a partot,
Nem hallottam neszét,
Csak a kastélyban a csarnok
Hallatott gyászzenét."
Láttál-e áldomást ott?
Király apát s anyát?
Lebegni rőt palástot?
Korona aranyát?
Nem vezettek-e kézen
Menyasszonyt, koszorúst?
Gyönyörűt, akár a képen,
Karcsút, aranyhajút?
"Láttam, többé ne lássam:
Koronátlan két szülőt,
Fekete gyászruhásan;
A lányt - nem láttam őt."