Uhland, Ludwig: Frühlingsglaube
|
Frühlingsglaube (Német)Die linden Lüfte sind erwacht, Sie säuseln und weben Tag und Nacht, Sie schaffen an allen Enden. O frischer Duft, o neuer Klang! Nun, armes Herze, sei nicht bang! Nun muß sich alles, alles wenden.
Die Welt wird schöner mit jedem Tag, Man weiß nicht, was noch werden mag, Das Blühen will nicht enden. Es blüht das fernste, tiefste Tal: Nun, armes Herz, vergiß die Qual! Nun muß sich alles, alles wenden.
|
Tavaszi bizakodás (Magyar)Felébredt, s leng az enyhe szél, Megérintve nappalt és az éjt, Alvó lelke kél a tájnak. Édes illat, víg csicsergés, Árva szívem, hát te se félj! Remélj, s vígan nézz a világra!
A táj napról napra szebb, üdébb, Biztos nincs, de jó jöhet még, Sok szirma nyíl a virágnak. S oly színes a távoli rét. Felejtsd a kínt szív, te szegény! Remélj, s vígan nézz a világra!
|
![[Video]](https://www.magyarulbabelben.net/images/movies.png "Video!"){kind=small}
