Uhland, Ludwig: Mickiewicz (Mickiewicz Magyar nyelven)

An der Weichsel fernem Strande
Tobt ein Kampf mit Donnerschall,
Weithin über deutsche Lande
Rollt er seinen Widerhall.
Schwert und Sense, scharfen Klanges,
Dringen her zu unsern Ohren,
Und der Ruf des Schlachtgesanges:
„Noch ist Polen nicht verloren!“*

Und wir horchen und wir lauschen,
Stille waltet um und um,
Nur die trägen Wellen rauschen,
Und das weite Feld ist stumm;
Nur wie Sterbender Gestöhne,
Lufthauch durch gebrochne Hallen,
Hört man dumpfe Trauertöne:
„Polen, Polen ist gefallen!“

Mitten in der stillen Feier
Wird ein Saitengriff getan;
Ha! wie schwillet diese Leier
Voller stets und mächt’ger an!
Leben schaffen solche Geister,
Dann wird Totes neu geboren;
Ja! mir bürgt des Liedes Meister:
„Noch ist Polen nicht verloren!“*

 
1833

*„Noch ist Polen nicht verloren“: Erste Zeile der polnischen Nationalhymne.

Ott a messzi Visztulánál
dúl a mennydörgő csata.
A határ mögül is átszáll,
itt visszhangzik robaja.
Kaszák, kardok, zord ütések
már fülünket ostromolnák,
s kél kiáltó harci ének:
„Nincs még veszve Lengyelország!"

És figyelnénk rá ujólag,
ámde minden néma már.
Lomha hullámok csapódnak,
csendes kinn a tág határ.
Csak akár a végső sóhaj,
romon átszálló lehellet,
hangzik tompa, gyászoló dal:
„Hazám, Lengyelhon, levertek!"

Ünnepi csend közepében
valaki a húrba csap.
Hogy megnő az ének! Érzem,
egyre teltebb, magasabb.
Íly szellemek még a holtak
életét is visszahozzák.
Igen, Mester, ahogy mondtad:
„Nincs még veszve Lengyelország!"*

 
„Jeszcze Polska nie zginęła” Józef Wybicki által írott dal (1926-tól a lengyel hinnusz) első sora.